Napjainkban a zenei alkotások jórészt a felvételeknek, elektronikus
kereskedelemnek, rendezvényszervezőknek, videóknak, rádiónak, televíziónak,
csengőhangoknak és a jegyárusításoknak köszönhetően maradnak fenn.
A 15. és a 19. század között azonban mindez ismeretlen volt. Hogyan volt mégis lehetséges a zene virágzása a nyugati világban? A válasz minden bizonnyal a vagyonos és jó zenei ízléssel rendelkező emberek, a mecénások odaadásában keresendő. Egyesek praktikus okokból tartottak el nagy hírnévnek örvendő zeneszerzőket, ugyanis presztízst jelentett uradalmukban vagy zenét a vallásos ünnepeken. Mások pusztán a művészet szeretete miatt, vagy, hogy emeljék rezidenciáik mulatságainak fényét. Az utóbbiak legismertebbje a 18. századi magyar arisztokrácia legbriliánsabb alakja: Esterházy Miklós herceg, a „Pompakedvelő”.
A második világháború alatt a kastély német főhadiszállásként és szovjet
katonák kórházaként működött. Ezután néhány évre sorsára hagyták, de napjainkra
visszanyerte régi pompáját. A barokk környezetben gyönyörködhetünk magyar és
osztrák művészek szobraiban, olajfestményeiben, freskóiban és faliszőnyegeiben és
nem utolsósorban értékes paravánokban, melyeket a herceg Kínából hozatott. A
kastély még mindig az eredeti – annak idején nagyon fejlett – fűtésrendszerrel
működik. Mária Terézia pompás termeit is megtekinthetjük, melyeket 1773-as
látogatása alkalmából külön a császárné kényelmét szolgálva terveztek.
Az elmúlt években néhány termet átalakítottak szállóvendégek számára, és a
Gránátos Terem ma már fényűző étteremként üzemel. Természetesen a zene még
mindig jelen van, és gyakran rendeznek koncerteket a Koncertteremben és a nemrég felújított Bábszínházban.
Családommal egy gyönyörű koncerten jártunk, melyet Andras Staier vezényelt. Az előadás után alkalmunk nyílt néhány szót váltani
Esterházy Antallal, egy előkelő és szívélyes úriemberrel, aki a kastély
alapítójának egyenes ági leszármazottja, 13. Galánthai herceg és a Galánthai Esterházy
család fő ágának feje. És még azt is megengedte, hogy készítsünk róla egy
fényképet.
Que pena que falte de esta traducción la simpática alusión al deleite de las personas comunes,,,
ResponderEliminarLe agradezco doblemente por haberlo leído en las dos versiones. La traducción es una tarea difícil. Con comentarios como el suyo nos sentimos alentados a tratar de mejorarla.
Eliminar