A londoni Westminster, a milánói
Il Duomo, a római San Pedro,a párizsi Notre Dame. Minden nagyvárosnak megvan a
maga híres temploma, mely kiemelkedik a többiek közül. A magyar fővárosban nehéz a választás, mert Pest és Buda csak nemrégiben,
1873-ban egyesült, így mindkét part őrzi kincseit, egy-egy nevezetes katolikus
templomot. Minden vasárnap reggel ugyanazt a kérdést teszem fel magamnak: Hova
menjek misére? A Bazilikába… vagy a Mátyás templomba?
A Szent István Bazilika XIX.
század végén épült. A maga fenséges neoklasszicista nagyvonalúságával 8500
hívőt tud befogadni, és hűen mutatja az akkori Pestre jellemző gazdasági
fellendülést és jólétet, mikor a város arra készült, hogy megünnepelje, hogy Árpád
fejedelem 896-ban a Kárpát-medencébe érkezett. E történelmi tény emlékére
tervezték a bazilika kupoláját 96 méter magasra, éppen úgy, ahogy a Parlament
kupoláját is – az állam magas, karcsú temploma – amit szintén a Millennium
előestéjén építettek.
Egy több mint ezer éves, gazdag készletekkel rendelkező országban a Bazilika kiskorúnak számít, ám fiatalságát kompenzálja, hogy a magyar kereszténység legrégebbi és legfontosabb ereklyéje található itt: a Szent Jobb, amely Szent István, Magyarország első királyának jobb keze, akinek törhetetlen hite, no meg kardja, nagy segítség volt Magyarország evangelizációjában.
Egy több mint ezer éves, gazdag készletekkel rendelkező országban a Bazilika kiskorúnak számít, ám fiatalságát kompenzálja, hogy a magyar kereszténység legrégebbi és legfontosabb ereklyéje található itt: a Szent Jobb, amely Szent István, Magyarország első királyának jobb keze, akinek törhetetlen hite, no meg kardja, nagy segítség volt Magyarország evangelizációjában.
Ha átkelünk a Dunán, a Várhegy tetején tündöklő Nagyboldogasszony templom sokkal idősebb. Jelenlegi alapjait a XIII. században építették, ebből a századból maradt fenn eredeti helyén egy gyönyörű román oszlopfő, ami egy szerzetest és egy szakállas embert ábrázol, aki az Írásokat olvassa. A századok múlásával a legkülönfélébb építészeti stílusok hagytak nyomot az épületen, amelyet mindannyian Mátyás templomnak ismerünk, a nagy uralkodó emlékére, akitől a templom reneszánsz díszeit kapta.
A XVI. században a török
megszállás alatt mecsetté alakították, de még mielőtt török kézre került volna¨,
a várvédőknek sikerült egy belső falat emelniük, ami mögé a Szűzanya szobrát
elrejtették. Százötven évvel később, amikor a Szent Liga ágyúi eldördültek, a
fal leomlott és a törökök azon nyomban rémülten megadták magukat a „jelenés”
láttán, amikor a sűrű porfelhőből csodálatos módon kirajzolódott a Szűz alakja.
A szobor ma a templom déli szárnyában található, a Lorettói kápolnában.
Később a jezsuiták vették át a
templomot, akik barokk stílusban újították fel, ebből az időszakból kevés emlék
maradt. Az utolsó nagy átalakításon az I. Világháború előtt esett át a templom,
innen származnak a templombelső falát díszítő színes freskók, melyek bár a
bizánci esztétikát idézik, valójában a magyar art deco összetéveszthetetlen megnyilvánulásai.
Koronázási ceremóniák és királyi
esküvők tanújaként, a Mátyás templom a fő oltár mellett a jobb oldalon
megőrzött egy páholyt a királyi család részére. Néhány méterre onnan, az orgona
sípjainak rejtekében (és titokban?) tartott gyűléseket a Máltai Lovagrend a
szovjet elnyomás alatt.
Pesten a Bazilika, Budán a Mátyás
templom. Mindkettőben hagyományos tízórai misén vehetünk részt, latin
részletekkel és olyan zenei aláfestéssel, mely koncertként is megállná a helyét…
Az egyik nagyvárosi, szinte haladó,
demokratikus épület (nincs belépődíj sem), a másik sokkal inkább hagyományos, monarchikus
szellemű. Ahhoz, hogy szellemi és építészeti jelentőségüket a maga
teljességében megismerjük, egy doktori disszertációt kéne írnom róluk, mely
közelebb vinne minket ahhoz, hogy megértsük az rendkívül összetett magyar
történelem fonalát.