Sopron: a város amely Magyarországot választotta.

Alighogy megérkeztünk Sopronba, a történelmi belvárosban sétálva úgy éreztük magunkat, mintha egy időutazásra fizettünk volna be. Nemesek és katonák gyűrűjében a királyi pár bejárja a város utcáit és a Nagyboldogasszony-templom (ismertebb nevén Kecske–templom) felé tartanak. A tömeg lelkesen éljenez. Biztos, ami biztos, mi is így teszünk. Nem meglepő, hisz pár perccel később egy koronázáson veszünk részt, melyet egy püspök celebrál és egy remek kórus éltet, mindenki korhű ruhában tündököl. A város ily módon emlékezik meg minden évben III. Ferdinánd királlyá szenteléséről 1625-ben. Olyan idők voltak ezek, amikor a Kecske-templom (e név eredetét sokféle elmélet próbálja megmagyarázni) sok diétának és királyi esküvőnek adott helyet.

                 

Sopron, Magyarország legnyugatibb városa, majdnem az Osztrák határnál fekszik. A mai főtér helyén a római Scarbantia fóruma volt található, melyet a barbár hordák pusztítottak el. A város a XI. századtól része Magyarországnak, itt tervelte ki Hunyadi Mátyás a Bécs elleni támadás haditervét, (1482-1483), és egyike volt azon városoknak, melyek a XVI. században ellenálltak a török inváziónak. Annak ellenére, hogy a Tűztorony a tér legemblematikusabb építménye, a város nem menekült meg az 1676-os nagy tűzvésztől. 

                    

A barokk vonalak, melyek a város épített örökségét uralják, a tűzvész utáni újjáépítés eredménye. Megnéztünk egy régi zsinagógát, egy gyönyörű lutheránus templomot, és néhány múzeumot: a Stornó-házban látható az a zongora, melyen Liszt Ferenc tanult zongorázni, de természetesen kisfiamnak sokkal jobban tetszett például a Bányászati Múzeum vagy a Fabricius-ház.

                 

                 

Ahogy elhagytuk a város központját, meglepett minket a fogászati rendelők mennyisége, melyek az osztrák turisták ezreit csábítják, akik szívesen ugranak át a határon, bízva a szolgáltatás minőségében (és persze a nem elhanyagolható árkülönbségek miatt).

                   

Sopron dicsőséges története a mai napig él. Ahogy Eric Hobsbawn történész állítja, a XX. század egy rövid évszázad, mely a Nagy Háborúval kezdődik, és a Berlini Fal leomlásával végződik. Elmondhatjuk, hogy Sopron szerepet játszott a kezdeteknél és a végjátékban is.

Az elején azért, mert 1921-es Párizsi Béke azt diktálta, hogy kerüljön osztrák felségterületre, de a lakosok népszavazással úgy döntöttek, hogy a város maradjon Magyarországon. Sajnálatos, hogy nem minden magyar állampolgárnak adatott meg a lehetőség, erre a választásra az I. Világháború után.

A korszak lezárásában pedig azért játszott jelentős szerepet, mert 1989. augusztus 19-én először Sopronban nyílt egy kis rés a Vasfüggönyön, ahol keletnémetek százai jutottak át Ausztriába. A magyar katonák megtagadták a tűzparancsot, ezt az eseményt később úgy jegyezték fel, mint az első jelentős lépést abban a folyamatban, ami néhány héttel később a Berlini Fal ledöntéséhez vezetett.

                             

Az eseményt egy félig nyitott kapu örökíti meg. Ha áthaladunk rajta, már szürkületben, folytatjuk utunkat egy régi kolostor felé, de nem azért, hogy imádkozzunk, sem azért, hogy a szerzetesekkel beszélgessünk. Az idők múlásának jeleként, a Kloster Wandorf ma egy elegáns és elragadó hotel, nyugodt, bölcs légköre arra invitál, hogy elgondolkozzunk mindarról, amit itt tanultunk, étterme pedig annyira kitűnő, hogy igazán emelkedett lelkiállapotban tölthettük ezeket a napokat.