1532-ben a Török Birodalom hatalma tetőpontján volt. Ellenőrzése
alatt állt a mediterrán térség, sőt Kis-Ázsia, a Balkán és Rodosz már a
birodalomhoz tartozott. És már szinte a kezében volt egy újabb zsákmány.
Augusztus elején Nagy Szulejmán előrenyomult a magyar Alföldön, győzelmeket
győzelemre halmozva abban a biztos tudatban, hogy ez alkalommal Bécs nem tud
majd ellenállni. Megtanulta a leckét: meg kell érkeznie még a nyár vége előtt
annak érdekében, hogy elkerülje a rossz időjárást és az őszi esőzéseket, ami
egyszer már balszerencsét hozott neki az 1529-es csúnya vereség alatt. A nagy
szultán, a legfőbb törvényhozó okkal örülhetett: 120 ezres hadseregével
mindössze három-négy napra jártak Bécstől. Onnan már álmodozni Európa többi
részéről már nem is akkora képtelenség. Dicsőségét már csupán Kőszeg árnyékolja
be, egy kicsiny és ártalmatlan vár, mely nem okozhat túl nagy gondot.
Kőszeg, a ma 14.000 lelket számláló magyar város, három
kilométerre fekszik Ausztriától. 1532-ben sokkal kevesebben lakták. Néhány
család mintegy 700 fős őrséggel, akik megmenekültek I. Ferdinánd támadásától,
ugyanis a vezér túl kockázatosnak találta az oszmán fenyegetést, így csapataival
visszavonult. Úgy tűnhetett, hogy a kocka el van vetve. A sorsnak azonban más terve volt. Egyetlen
ágyú nélkül, és a logikát teljesen megcáfolva a horvát Jurisics Miklós a vár
kapitánya felvette a harcot a török hadsereggel szemben. Egy olyan védelmi
stratégiát dolgozott ki, amelyben az idősek, az asszonyok és a gyermekek is részt
vettek. A férfiak minden erejüket bevetették, és senki nem hiányzott az
összecsapásokból.
A várossal szemben található dombról – mely ma is
egyértelműen elválasztja a tornyot a vártól – hitetlenkedve nézte végig
Szulejmán és nagy vezére, Ibrahim Pashá az eseményeket.
25 napon keresztül a 16. század egyik legnagyobb hadserege megállás nélkül ágyúzta a várost. Számos alkalommal tűnt úgy, hogy a falak megadják magukat, de a védelmezők lelkiereje nagyobbnak bizonyult. A város bátorságának köszönhetően 19 támadási kísérletet vertek vissza. Minden nap döntő jelentőségű volt. A Szulejmán seregében szolgáló katonáknak, a janicsároknak megígérték, hogy októberre visszatérhetnek hazájukba. Ezek kívül elterjedt, hogy V. Károly személyesen indult útnak seregével megmenteni testvérét. És mindeközben a rettegett ősz vészesen közeledett.
25 napon keresztül a 16. század egyik legnagyobb hadserege megállás nélkül ágyúzta a várost. Számos alkalommal tűnt úgy, hogy a falak megadják magukat, de a védelmezők lelkiereje nagyobbnak bizonyult. A város bátorságának köszönhetően 19 támadási kísérletet vertek vissza. Minden nap döntő jelentőségű volt. A Szulejmán seregében szolgáló katonáknak, a janicsároknak megígérték, hogy októberre visszatérhetnek hazájukba. Ezek kívül elterjedt, hogy V. Károly személyesen indult útnak seregével megmenteni testvérét. És mindeközben a rettegett ősz vészesen közeledett.
Akaratával szemben, de átlátva a helyzet súlyát,
Szulejmán úgy döntött, hogy visszavonul. Bécsnek tehát jó oka van arra, hogy
soha ne felejtse el Kőszeget. Augusztus 30-án, 11 órakor az utolsó török
csapatok is elhagyták a térséget.
Napjainkban a Kőszegi vár nyitva áll a turisták előtt. A
múzeumban történelmi emlékeket találhatunk, melyek hűen tükrözik az eseményeket,
de néhány termet már átalakítottak bankettek számára vagy játszóháznak.
A város ezen felül az ország egyik legkáprázatosabb
főterével büszkélkedhet, és szőlő- és bortermelő központja is figyelemreméltó:
a múzeum egyik vitrinében őriznek egy könyvet, melyhez minden évben (1700 óta)
hozzáillesztenek egy oldalt, melyen három rajz a régió új szőlőfajtái előtt
tiszteleg.
De persze ez össze sem hasonlítható azzal az ünnepséggel,
melyet minden évben augusztus 30-án tartanak, és az egész város a dicsőség
pillanatában fürdőzik. Sőt, ezen pillanatokra minden nap emlékezhetnek a város
lakói, amikor 11 órakor megszólalnak a templom harangjai, hogy megünnepeljék az
alkalmat, amikor a Nagy Szulejmán nem tudott elbánni Kőszeggel.