Magyarország alaptörvénye nyíltan elismeri a kereszténység
szerepét a nemzet megmaradásában. Magyarországon a vasárnapi miséket magyar
hívek tömegei hallgatják, és a legutóbbi konklávén Erdő Péter bíboros,
esztergom-budapesti érsek is a jelöltek között szerepelt XVI. Benedek
utódjaként. Valóban, a kereszténység igen
lényeges eleme a magyar kultúrának, és hogy jobban elmerüljünk benne,
Fabrizióval ellátogattunk a pannonhalmi
apátságba, az ország első jelentős térítő központjába.
A X. század végén Géza, az első magyar keresztény herceg, a
nagyhatalmú Cluny Apátságból (Franciaország) hívott szerzeteseket az apátság megalapításához. Az
első apát Szent Asztrik volt, ugyan az a személy, aki évekkel később
Magyarországra hozta a Szent Koronát
Rómából. Rendkívül átgondolt elhelyezkedése megmentette az épületegyüttest a
XIII. században a tatár inváziótótól, de már nem tudott ellenállni a XVI. századi török támadásoknak, így mára
kevés maradt meg az eredeti épületből. Manapság a Pannonhalmi Apátság 70
szerzetesnek, egy iskolának, egy szemináriumnak, egy teológiai főiskolának és
egy idősek otthonának ad otthont.
Az apátság falai között kiemelkedő jelentőséggel bír a több mint 300.000 dokumentumot őrző könyvtár, melyet a XI. században alapítottak. A kötetek között sok az ősnyomtatvány, ilyen például a Tihanyi alapítólevél kézirata, mely a legkorábbi magyar nyelvi emlék. A kolostor és a templom (melynek belső arculata a XVIII. században alakult ki), hangulata fennkölt nyugalommal tölt el, mely nagyszerűen felkészít az elmélkedésre. Amint elhagytam a templomot és visszapillantottam, az épület timpanonján észrevettem egy ismerős motívumot…de mi lehet az?
Az apátság falai között kiemelkedő jelentőséggel bír a több mint 300.000 dokumentumot őrző könyvtár, melyet a XI. században alapítottak. A kötetek között sok az ősnyomtatvány, ilyen például a Tihanyi alapítólevél kézirata, mely a legkorábbi magyar nyelvi emlék. A kolostor és a templom (melynek belső arculata a XVIII. században alakult ki), hangulata fennkölt nyugalommal tölt el, mely nagyszerűen felkészít az elmélkedésre. Amint elhagytam a templomot és visszapillantottam, az épület timpanonján észrevettem egy ismerős motívumot…de mi lehet az?
Egy kedves szerzetes elmagyarázta nekem, hogy hogy az ikon
egy lovagot ábrázol, aki félbevágja köpenyét, hogy megossza egy koldussal, a
lovag nem más mint Tours-i Szent Márton. Buenos Airesben is van egy tér amely
Tours-i Szent Mártonnak nevét viseli és ahol egy szobor ugyan ezt a jelenetet
idézi. Tours-i Szent Márton Magyarország egyik védőszentje, habár alakja az
idők folyamán elhomályosult Szent István alakja mellett, aki nemcsak szent, de
Magyarország első királya is (a politikai marketing nem a XXI. század
találmánya).
Szent Márton Szombathelyen született, az akkori római
Pannónia tartományban (ma Magyarország) és az apátságot azért szentelték neki,
mert akkor, tévesen úgy gondolták, hogy a domb melyre az apátság épült az ő
szülőföldje. De nem csak a magyarok estek ebbe a tévedésbe.
1580-ban, Buenos Aires megalapítását követően, Don Juan de
Garay gyűlést tartott az új tanácstagokkal, hogy megtartsák a rituális
sorsolást, melynek során kiderül, ki lesz a város védőszentje. A szerencse
Tours-i Szent Mártont választotta. (Azért kapta ezt a nevet mert Tours
városának püspöke volt). A szomszédok (spanyolok lévén) megtagadták, hogy egy
“francia” legyen a város védőszentje, így a választást meg kellett ismételni
háromszor…de a szerencse mindig ugyanazt hozta. Az alapítók úgy gondolták, ez
az egybeesés csakis Isten akaratát bizonyítja, és elfogadták a szent
támogatását, aki valójában nem is francia, hanem magyar volt. A gondviselés így
ellensúlyozta a telepesek tudatlanságát.
Tours-i Szent Márton hírneve szigorúan a valláshoz kötődik.
Európa számos országában Szent Márton
napján (november 11-én) a hagyományok szerint ételt osztanak vagy nagy
ünnepségeket tartanak, ahol meghívják egymást libamájat, vagy más libából
készült ételeket enni. A katolikus egyház szerint a nagyböjt november közepén
kezdődik, ez magyarázza a hagyomány eredetét (olyan ünnep lehetett, mint a mai
karneválok). De miért a liba? A legenda szerint Szent Márton szerény ember
volt, és nem akarta elvállalni a püspökséget, így egy tanyára menekült az őt
éljenző franciák elöl. A ludak azonban elárulták, így a szent megátkozta a
hangos madarakat (meg is ölt néhányat közölük, mert ellenszegültek akaratával).
Kevésbé kegyetlen változatokban arra emlékeznek, hogy ez az időszak egybeesik a
vadludak vonulásával. Véletlen vagy sem, az kétségtelen, hogy napjainkban a
kiváló libamáj legnagyobb előállítói világszerte éppen ez a két ország, ahol
Szent Mártont így megbecsülik: Franciaország és Magyarország.