A Hidegháború
utáni időszakot a Boszniai háború "nyitotta meg", melynek legvéresebb színhelye
Szarajevó volt 1992 és 1996 között. A pusztítás nyomait a város épületei és az
"európai Jeruzsálem lakói a mai napig őrzik. A belvárosban található mecsetek,
ortodox templomok, római katolikus templomok és zsinagógák ékes bizonyítékai
egy olyan egyedülálló helynek, ahol a nagy vallások saját hitük leghumanistább
értelmezéseit találták meg és képesek voltak békében együtt élni.
Az Oszmán
Birodalom Szarajevóban adott menedéket az Ibériai-félszigetről kiűzött szefárd
zsidóknak a 16. században. Természetesen a terrorizmus saját ideológiai ellenpárjával,
a toleranciával szemben a legkegyetlenebb, így történt, hogy a Holocaust
legelső áldozatai között voltak a szarajevói zsidók. Az itteni zsidóság
85%-a esett áldozatul a terrornak.
Szarajevó
fájdalmas emlékei, vendégszeretete és reménysége egy olyan tükör, mely
megmutatja a nyugati társadalom ellentmondásait és a párbeszéd szükségességét
annak érdekében, hogy felül tudjunk emelkedni a múlt eseményein.
A Daytoni békeszerződésben (1995) elért törékeny egyensúly illetve
Ferenc József császár unokaöccsének személyisége is jól bizonyítja ezt a tényt.
A főherceg ugyanis kritikusan szemlélte az arisztokrácia vaskalaposságát és
szükségesnek vélte a Birodalom reformját. Inkább toleranciája, mintsem szigora
vonta magára a szélsőségesek haragját.
A merénylet
színhelyétől néhány méterre található múzeumban megtekinthetjük a gyilkos
fegyvereket és a főhercegről és feleségéről kiállított két igen szerény képet.
Két bábszínházi fabábut látunk, akik a történelem sodrával – mely többször
megtépázta Szarajevót – dacoló ember törékenységét szimbolizálják.
No hay comentarios:
Publicar un comentario