Tokaj bölcsessége (Sárospatak II)

Sárospatak nem csupán Szent Erzsébet és II. Rákóczi Ferenc hőstetteit jegyzi, de a magyar oktatás bölcsője is. A város akkor vált a Rákóczi család örökségévé, amikor Lorántffy Zsuzsanna, II. Rákóczi Ferenc dédapjával, I. Rákóczi Györggyel házasságot kötött. Lorántffy Zsuzsanna hatalmas szőlőskertek tulajdonosa és lelkes kálvinista volt, a 17. század közepén pedig megalapította a Református Kollégiumot, mely ma is működik a város központjában.

Református Kollégium.Sárospatak.

A város nemcsak a kivételes személyiségek és halhatatlan harcosok szülőföldje. Sárospatak a Tokaj régió szívében található, ami csak egyet jelenthet… a világ egyik legismertebb bortermelő vidékén járok.

Idegenvezetőm Kun Lajos volt, aki egész életében bortermeléssel foglalkozott, és örömmel mutatta be saját pincészetét, mely a legmodernebb eszközökkel van felszerelve. Számos helyen előfordul, hogy a kispincészeteket átveszik nagy cégek, és eltűnik a családi hagyomány. Tokajban ez nem annyira jellemző. Kun Lajos személyesen felügyeli a szüretelést, és csakis saját szőlészetéből származó gyümölcsből készít bort.

Kun Lajos, Giacomino Claudio, Kocsis Attila es Giacomino Fabrizio

 Miután mesélt a borkészítés eljárásairól, a hordók alapanyagáról és az érlelési időkről, idegenvezetőm elérkezettnek látta a pillanatot, hogy fény derüljön az igazságra. A Vár környékén, egy hatalmas vaskapu mögött 85 lépcsőfok vezet le a kincshez: a pincészet bejáratához. A főfolyosóból nyolc, egyenként 25 méteres alagút nyílik, melyekben a 14 Celsius fokos hőmérséklet ideális feltételeket biztosít a palackozott borok tárolására. Lajos gyertyafényben mutatta be termékeit, és megkezdődött a borkóstolás. Először egy lágyabb száraz fehér bort kóstoltunk, majd áttértünk a legendás édes Tokaji Aszú borokra. 1 puttonyos bor került elsőként poharamba, majd szép sorban végigkóstoltam a 2 és 3 puttonyosos nedűket, amíg el nem értünk a 6 puttonyos Aszúhoz. Sűrű és borostyánszínű bor, mely a vidék összes ízét magában rejti. Aztán hirtelen úgy tűnt a délután idillje odavész, amikor házigazdám megkérdezte: „És ez a bor… hogy ízlik?” „Kiváló bor, a Sauternes-re emlékeztet.” - válaszoltam gondolkodás nélkül. (Mert ugye bort hasonlíthatjuk egy virág illatához, vagy egy aszalt gyümölcs ízéhez, egy vadállat bőréhez, sőt, akár még egy vörös hajú kamaszlány őszi napsütésben előbújó árnyékához… de hogy juthatott eszembe egy másik borhoz hasonlítani??!) Vendéglátóm egy pillanatra értetlenül és meglepetten meredt rám. De azután jósága kerekedett felül, és kedvesen elmagyarázta a következőket: „Hát, igen… maguk a franciák is eljöttek Tokajba, mert ugyanezt gondolták… de itt aztán megértették, hogy mi merőben más eljárásokat használunk, és a boraink emiatt igencsak különbözőek.” Bűnbánóan és szégyenkezve, de ugyanakkor megnyugodva egyetértettem. A barátságunk már nincs veszélyben. Ezt megpecsételvén, vendéglátóm egy ritka gesztussal tisztelt meg: kinyitott egy palack 1972-es évjáratú 5 puttonyos aszút (1972! Én akkortájt tanultam írni!). Nincsenek szavaim ennek a felejthetetlen pohár bornak a leírására.

A következő nap újdonsült barátom meghívott egy családi ebédre. „70 éves vagyok, és ez az első alkalom, hogy megismerhettem egy argentin embert. Talán még egyszer nem történik ilyen az életemben, úgyhogy semmiképpen nem utasíthat vissza.” – érvelt következetesen. A családi fotók, az apró figyelmességek és kedves gesztusok, a feltálalt fogások házias íze számomra nagy élmény volt. Igazán megértettem, honnan ered ennek a vidéknek legendás nagylelkűsége és borainak nemessége.

Amikor délután útnak indultunk Budapest felé, a visszapillantó tükörben észrevettem, hogy házigazdánk egészen addig integetett utánunk, míg csak el nem tűntünk a látóhatáron.