Két templom története

A londoni Westminster, a milánói Il Duomo, a római San Pedro,a párizsi Notre Dame. Minden nagyvárosnak megvan a maga híres temploma, mely kiemelkedik a többiek közül.  A magyar fővárosban nehéz a választás, mert Pest és Buda csak nemrégiben, 1873-ban egyesült, így mindkét part őrzi kincseit, egy-egy nevezetes katolikus templomot. Minden vasárnap reggel ugyanazt a kérdést teszem fel magamnak: Hova menjek misére? A Bazilikába… vagy a Mátyás templomba?

A Szent István Bazilika XIX. század végén épült. A maga fenséges neoklasszicista nagyvonalúságával 8500 hívőt tud befogadni, és hűen mutatja az akkori Pestre jellemző gazdasági fellendülést és jólétet, mikor a város arra készült, hogy megünnepelje, hogy Árpád fejedelem 896-ban a Kárpát-medencébe érkezett. E történelmi tény emlékére tervezték a bazilika kupoláját 96 méter magasra, éppen úgy, ahogy a Parlament kupoláját is – az állam magas, karcsú temploma – amit szintén a Millennium előestéjén építettek.  

                       

Egy több mint ezer éves, gazdag készletekkel rendelkező országban a Bazilika kiskorúnak számít, ám fiatalságát kompenzálja, hogy a magyar kereszténység legrégebbi és legfontosabb ereklyéje található itt: a Szent Jobb, amely Szent István, Magyarország első királyának jobb keze, akinek törhetetlen hite, no meg kardja, nagy segítség volt Magyarország evangelizációjában.

                                     

Ha átkelünk a Dunán, a Várhegy tetején tündöklő Nagyboldogasszony templom sokkal idősebb. Jelenlegi alapjait a XIII. században építették, ebből a századból maradt fenn eredeti helyén egy gyönyörű román oszlopfő, ami egy szerzetest és egy szakállas embert ábrázol, aki az Írásokat olvassa. A századok múlásával a legkülönfélébb építészeti stílusok hagytak nyomot az épületen, amelyet mindannyian Mátyás templomnak ismerünk, a nagy uralkodó emlékére, akitől a templom reneszánsz díszeit kapta.

                                      

A XVI. században a török megszállás alatt mecsetté alakították, de még mielőtt török kézre került volna¨, a várvédőknek sikerült egy belső falat emelniük, ami mögé a Szűzanya szobrát elrejtették. Százötven évvel később, amikor a Szent Liga ágyúi eldördültek, a fal leomlott és a törökök azon nyomban rémülten megadták magukat a „jelenés” láttán, amikor a sűrű porfelhőből csodálatos módon kirajzolódott a Szűz alakja. A szobor ma a templom déli szárnyában található, a Lorettói kápolnában.

                                   

Később a jezsuiták vették át a templomot, akik barokk stílusban újították fel, ebből az időszakból kevés emlék maradt. Az utolsó nagy átalakításon az I. Világháború előtt esett át a templom, innen származnak a templombelső falát díszítő színes freskók, melyek bár a bizánci esztétikát idézik, valójában a magyar art deco összetéveszthetetlen megnyilvánulásai.

Koronázási ceremóniák és királyi esküvők tanújaként, a Mátyás templom a fő oltár mellett a jobb oldalon megőrzött egy páholyt a királyi család részére. Néhány méterre onnan, az orgona sípjainak rejtekében (és titokban?) tartott gyűléseket a Máltai Lovagrend a szovjet elnyomás alatt.

                              

Pesten a Bazilika, Budán a Mátyás templom. Mindkettőben hagyományos tízórai misén vehetünk részt, latin részletekkel és olyan zenei aláfestéssel, mely koncertként is megállná a helyét…

 Az egyik nagyvárosi, szinte haladó, demokratikus épület (nincs belépődíj sem), a másik sokkal inkább hagyományos, monarchikus szellemű. Ahhoz, hogy szellemi és építészeti jelentőségüket a maga teljességében megismerjük, egy doktori disszertációt kéne írnom róluk, mely közelebb vinne minket ahhoz, hogy megértsük az rendkívül összetett magyar történelem fonalát.